Mi a POM és milyen jellemzői és felhasználási területei
A POM angol neve: Polioximetilén, rövidítve: polioximetilén. A polioximetilén tudományos neve polioximetilén (POM), más néven Saigang és Trane. Nyersanyagként formaldehid polimerizációjával nyerik. A POM-H (polioximetilén-homopolimer) és a POM-K (polioximetilén-kopolimer) hőre lágyuló műanyag, nagy sűrűségű és nagy kristályosságú. Jó fizikai, mechanikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, különösen kiváló súrlódásállósággal rendelkezik.
A polioximetilén egy lineáris polimer, amely nem tartalmaz oldalláncokat, nagy sűrűségű és nagy kristályosságú, és kiváló átfogó tulajdonságokkal rendelkezik.
A polioximetilén kemény és sűrű anyag, sima, fényes felülettel, világossárgával vagy fehérrel, és hosszú ideig használható -40-100 ° C hőmérséklet -tartományban. Kopásállósága és önkenése is felülmúlja a legtöbb műszaki műanyagot, valamint jó olaj- és peroxidállósággal rendelkezik. Nagyon tolerálja a savakat, erős lúgokat és a holdfény ultraibolya sugárzását.
A polioximetilén szakítószilárdsága 70 MPa, alacsony a vízelnyelő képessége, stabil méretei és fényessége. Ezek a tulajdonságok jobbak, mint a nejlon. A polioximetilén egy erősen kristályos gyanta, amely a legkeményebb a hőre lágyuló gyanták között. Nagy termikus szilárdsággal, hajlítószilárdsággal, fáradtságállósággal, valamint kiváló kopásállósággal és elektromos tulajdonságokkal rendelkezik.
A POM kristályos műanyag, amelynek olvadáspontja nyilvánvaló. Az olvadáspont elérése után az olvadék viszkozitása gyorsan csökken. Ha a hőmérséklet meghalad egy bizonyos határértéket, vagy az olvadékot túl sokáig hevítik, az bomlást okoz.
A POM jó átfogó tulajdonságokkal rendelkezik. Ez a legnehezebb a hőre lágyuló műanyagok között. Ez az egyik műanyag, amelynek mechanikai tulajdonságai a legközelebb állnak a fémhez. Szakítószilárdsága, hajlítószilárdsága, fáradási szilárdsága, kopásállósága és elektromos tulajdonságai mind nagyon jók, hosszú ideig használható -40 és 100 fok között.
A különböző molekuláris láncszerkezet szerint a polioximetilén homopolioximetilénre és kopolioximetilénre osztható. Az előbbi nagy sűrűségű, kristályos és olvadáspontú, de gyenge a termikus stabilitása, szűk a feldolgozási hőmérséklete (10 fok) és valamivel alacsonyabb a savasság; Ez utóbbi alacsony sűrűségű, kristályos és olvadáspontú, de jó termikus stabilitással rendelkezik, nem könnyen bomlik, és széles feldolgozási hőmérséklete van (50 fok)
A hátrányok: erős sav okozta korrózió, rossz időjárásállóság, gyenge tapadás, szoros termikus bomlás és lágyulási hőmérséklet, valamint alacsony oxigénhatár -index. Széles körben használják az autóiparban, elektronikai készülékekben, gépészeti berendezésekben stb. Csapként, keretablakként és mosdóként is használható.
